HírekKanokSzukákAlmokKépek VideókDogInfoKapcsolatLinkek

Mint minden fajtának a német dognak is van valami titkok a múltjában. Egyesek szerint a mai dog Németországban fejlődött ki. Szépsége, elegáns felépítése, hatalmas termete és értelmessége miatt elterjedt az egész világon. A dogról meglévő régi ábrázolások, a fajta nagy változásáról tanúskodnak. A múlt század ulmi dogjai típusukat illetően, talán nem szentségtörés, ha azt mondjuk közel álnak a középázsiai juhászkutyához, arra emlékeztettek nehéz, masszív fejükkel, viszonylag hosszú szőrzetükkel és durva alkatukkal.

Igazán senki nem tudja, hogy mely fajták egyedeiből „keverték ki” a német dogot. Semmilyen dokumentum nem áll rendelkezésre, amelyből tökéletesen bizonyított lenne a fajta története. Akik elsőként foglalkoztak a német dog kialakításával, nem hagytak hátra semmilyen írásos anyagot. 1878-as évben, amikor először kimondták azt, hogy német dog, a kezdetekre már akkor sem emlékezett senki! Azért nem könnyű írni hiteles fajtatörténetet, mert 1873 előtt egyetlen országban sem létezett kutyás egyesület, vagyis sem nyilvántartás, sem törzskönyvezés nem volt! Emiatt azok az állítások, amelyek 130 évvel korábbi időkre vonatkoznak, nem bizonyíthatók és ennél fogva nem hitelesek.

Természetesen mindezek ellenére nem kerülhetjük ki, hogy ne ismertessük a dog származásának különböző feltételezett változatait. Íme, néhány variáció:

A német dog a görög hadikutyáktól, a molosszusoktól származhat. Hosszú évszázadokon keresztül őrző-, és vadászkutyaként használták a mai dog őseit. Először Dániában foglalkoztak a dogszerű kutyák rövid szőrű változatával és hosszú időn keresztül dán dognak, vagy nagy dánnak nevezték. Később tenyésztésének központja Ulm nevű város lett, ahol ezeket a nagy termetű szürke és harlekin kutyákat, ulmi dognak nevezték. Jelenleg ezek az elnevezések túlhaladottak és a fajta fejlődésének szakaszait jelölik.

Több kinológus szerint az angol agárral keresztezték a dogot, hiszen a feje, a nyaka és az egész termete elegáns vonala nagyon megkülönbözteti a jelenlegi német dogot közeli őseitől.

Mások kételkednek ebben, szerintük ennek a keresztezésnek nincs semmi értelme és minden bizonnyal kárt okozott volna a fajtának. Úgy gondolják, hogy a dog típusában az utóbbi 70-80 év folyamán bekövetkezett változás, az elmélyült, szakszerű tenyésztőmunka következménye, amely egy elegáns, szép őrző-védő kutya létrehozására irányult és tegyük hozzá meg is valósult. De nincs semmilyen elképzelésünk, hogy szerepelt-e valamilyen fajta a dog kialakításában.

1880-ban kinyilvánították, hogy a nagy dánból, és az ulmi dogból létrejött a NÉMET DOG. Csakhogy az angolszász területeken nem fogadták el a német dog elnevezést és ők továbbra is nagy dán néven jegyezték. Kinek lehet igaza?

Egy másik elmélet szerint, Angliában mintegy 400 éve az ír farkas kutyával, az angol masztiffal és az angol agárral keresztezték a dog ősét. A fajta a nagy angol dog nevet kapta. A farkasok ellen használták az így kialakított kutyákat, mind addig, amíg a farkasok eltűntek. Később néhány egyed átkerült Közép-Európába és ott őrző-védőként és impozáns kísérőként vették igénybe szolgáltatásait. Az egykori nagy angol dog fennmaradt a délnémet vidéken, fekete alapon fehér foltosan, mint ulmi dog és az egyszínű sárga és kék egyedek északon, dán dog néven. A mai német dog szőr színe megtalálható a három fajta (ír farkas, angol agár, angol masztiff) egyedeinél. Az angol masztiff sárga és csíkos, az ír farkaskutya homokszínű, csíkos és szürke, az angol agár fekete, csíkos, sárga, kék, stb.

Az angol agár az indiai farkastól származik, vagy a még távolabbi keletről. Amikor az emberek nomád életet éltek és még vadásztak, hajtókutyaként alkalmazták az agarat. A német dog is meglehetősen mozgékony, imádja a rohangálást, egy kissé elgondolkodtató, hogy esetleg agár vér is csörgedezik ereiben.

Az ír farkaskutya ősi agárfajta, bár Írországban a birkanyájak őrzője volt, még farkasokkal is meg kellett küzdenie. A múlt században majdnem kihalt, ám százhúsz évvel ezelőtt újra kialakították. Az angol hadsereg Graham nevű kapitánya szívügyének tekintette az ír farkaskutya feltámasztását és ezért megtett mindent. E cél érdekében keresztezte a skót szarvasagarat (deerhound) a doggal. Lehetséges, hogy valaki ezt a történetet fordítva értelmezte. Nem valószínű, hogy valaha is megtudjuk az igazságot. Az ír farkaskutya „vérének”dogba történő lehetséges bevitelét, talán némileg alátámasztja az, hogy e fajta egyedei általában nem élnem sokáig, már hat-hét éves korukban mutatkoznak rajtuk az öregedés jelei és hasonló problémával küszködik a német dog is.

Az angol masztiff feltehetően Ázsiából származik. Hatalmas termetű, nem túl gyors, nagyon barátságos, sárga és csíkos színben tenyésztik. A dog kellemes magatartását végül is kaphatta masztifftól. A sárga és csíkos szín pedig gyakori a német dognál.Ha egy kicsit belegondolunk, az utóbbi feltételezésekbe lehet némi igazság, a német dog őrző-védő kutya agár lélekkel és hihetetlenül kiegyensúlyozott idegrendszerrel.

 

Forrás: Idézet A csodálatos német dog című könyvből (Szerző: Dr Szinák János - Volosz György)